Kamaszként én is töröltem mindent, ha úgy éreztem, hogy a szüleim csak a háttérben nyomoznak, és tuti találtam volna valami ügyes kiskaput a dolog megkerülésére. A szülők általában képernyőidő-korláttal vagy hálózati naplókkal próbálkoznak, de ami nekem tényleg bejött, az a közösen megbeszélt határok meg a nyílt beszélgetés volt, mert a szigorú ellenőrzés csak arra ösztönzött, hogy ügyesebben titkolózzak. Ha lazán rákérdezel, miért tűntek el az üzenetek, nagy eséllyel elmondja, mert a bizalom és az átláthatóság sokkal biztonságosabb és szabályosabb megoldás, mint a háttérben futó kémalkalmazások.